Új stílusirányzat születik a XX. század utolsó évtizedére melyet minimál vagy racionális lakberendezési irányvonalként emlegetünk. A minimál stílus az avangarde konstruktivizmusára támaszkodik, felhasználja a Bauhaus tapasztalatait, vele azonos szemléletmódot mutat. Mai felgyorsult világunkban elvész az ember a részletekben, a valóban fontos és értékes dolgok mellett könnyedén elmehet. A művészet azonban a társadalom segítségére sietett a minimál stílus által, rendezettséget, nyugalmat, egyszerűséget és a lényeg meglátását kínálva ezzel.

A minimál lakberendezés  stílusában a tér és a térkialakítás az ember szolgálatában áll. Formavilága egyszerű, letisztult, „sallangoktól” mentes, távol áll tőle a hivalkodás, elegancia jellemzi.   Nagy tereket alkalmaz – akár kisebbek egybenyitásával, s ezzel tágas érzet keltésével. Harmóniát, rendezettséget, nyugalmat és tisztaságot sugároz. A berendezési tárgyak egyszerűek, geometriai formájúak, s ritmikusan ismétlődőek. Fontos a minőségi, kárpit és az igényes kiegészítők anyagainak megválasztása. A textíliák rendszerint mintázat nélküliek. A minimál színskálája nem túl gazdag, távol áll ettől a színvilágtól a harsány, figyelemkeltő színek alkalmazása, ezért igyekszik minél több természetes fény bejuttatására. Színei leginkább a földszínek, a szürke, a fekete, a fehér, és a halványsárga.

A terek dekorálása is a minimálisan szükséges dísztárgyakra korlátozódik, melyekből a minimál szabálya szerint itt is a ritmus a lényeg, a kitett vagy felfüggesztett tárgyak formai ismétlése, vagy azok sorba állítása teremti meg a kívánt esztétikai élményt.

Az irányzat – mint annyi elődje szintén – Olaszországból indul, ahol a mediterrán éghajlati viszonyok között viszonylag sok a napsütés, ezért a mesterséges fényforrások a közvetlen, vagy direkt világítótestek használatára korlátozódnak. Általános világítás céljára, a mennyezetre irányítható fényű állólámpa, vagy a mennyezetről lelógatott több egyforma, egyszerű csillár szolgál. Néha megelégszik egy-két csupasz foglalatba csavart formaizzóval is.

Térigényes stílus, megköveteli a berendezési tárgyak közötti üres felületeket és azok levegős elrendezését. Az így berendezett térben szabadnak érezhetjük magunkat, otthonosságot, melegséget nyújt a benne élők számára.