A régi, elhagyatott ipari épületek, kiüresedett üzemcsarnokok átalakításával és lakhatóvá tételével jöttek létre az egyterű, úgynevezett loft lakások.

Két irányzata létezik:

• Tradicionális loftnak valóban csak az öreg, lerobbant gyárépületek  revitalizálásával létrehozott lakásokat nevezzük. Ezen lakások jellemző elemei a vakolatlan téglafalak, a beton padló, az óriási ablakok, az 5 métert is elérő – vagy még annál is nagyobb – belmagasság, a mennyezet alatt futó csövek, kábelek és más gépészeti elemek, valamint az – akár 120-160 m2-t is meghaladó méretű – egylégterű terek.

• Új megfontolások szerint viszont loftnak tekintenek minden olyan épületet, ami – akár régi, akár új építésű – nagy egybefüggő terekkel rendelkezik. Természetesen a nagy belmagasság és az óriási ablakok megléte alapvető jellemzők ugyan, de az alapterületben már nem feltétlenül ragaszkodnak a hagyományos loftokra jellemző 120 m2 feletti méretekhez.

A városlakó általában kevés időt tölt a lakásában, többnyire akkor tartózkodik ott, ha pihen vagy alszik. Így a hangsúly a hálószobára, illetve a fürdőszobára tevődik. Fontos elemei az összképnek a legújabb technikai eszközök, melyek a lakás minden helyiségében megtalálhatóak.

Általában kevés a dísztárgy, de ami van, az jól megválasztott, lehetőleg kortársművészeti alkotás: festmény vagy fotó. Az ilyen enteriőr általában könnyen átalakítható, kevésbé személyes, könnyen takarítható. Tehát minden kényelemmel ellátott és multifunkcionális az ilyen stílusú lakótér.